Lőrinc egyre jobban élvezi a babamasszázst. Végig figyel, dumál, mosolyog, sőt, nevet! A lábaival kezdünk, azok a kedvencek. Apró talpai csikisek, így azokkal óvatosan kell bánni, de azt sem bánja, ha néha ‘csikizónába’ lépek, akkor hangosan röhög. Mostmár jól át lehet gyúrni a kis sonka-combokat, amit a kisember nagyon szeret.
Aztán jön a pocak, ami talán nem a legkellemesebb része a dolognak, de a hasfájás elűzésére/távoltartására kiváló. A hasa után jön a mellkasa, aminek símogatása szintén nagy imádatnak örvend. Főleg amikor benyúlok a nyaka alá, édesen húzza össze magát. A kezeit nem szereti ha babrálom, így azt többször kihagyjuk, de ha nagyon jó kedvében van, akkor beiktatjuk.
Eután jön a háta, nyilván mondani sem kell mennyire szereti. :) (Ki nem?)
De bármennyire jóleső is a dolog, itt már azért jó 15-20 perce gyömöszkölöm, és fárad. Ilyenkor nyöszörög, fészkelődik, jelezvén hogy elég volt, hagyjam a csudába. Így az arc masszázs általában elmarad, de idővel biztos belevesszük a masszázs-sorba.
A masszázst levezető mozgáskoordinációs gyakorlatokat pedig általában napközben végezzük, erre már végképp nem maradna türelme Lőrincnek.
